A munkaügy-statisztikai adatgyűjtéseken általában az átlagos állományi létszámot kell jelenteni, ami a munkavállalók (alkalmazásban állók, további munkaviszonyban állók, egyéni vállalkozó és nem fizetett segítő családtagja) folyamatosan vezetett létszámnyilvántartása alapján számított mutató. Az átlagolást havonta kell elvégezni az adott hónap naptári napjainak figyelembevételével, vagyis a naponkénti állományi létszámok összegét, a munkarend szerinti pihenőnapokra és ünnepnapokra az azt megelőző munkanap létszámát véve figyelembe, el kell osztani a hónap napjainak számával. Az adott hónap naptári napjainak számával kell osztani abban az esetben is, ha a gazdasági szervezet csak a hónap egy részében működött.
Az éves átlagos állományi létszám a leírtak alapján már kiszámított havi átlagos
létszámadatok egyszerű számtani átlaga, vagyis éves átlagszámítás esetén 12-vel kell elosztani a havi átlagos létszámadatok összegét. Természetesen az átlagolást abban az esetben is így kell elvégezni, ha az adatszolgáltató működése a vonatkozási időszaknak csak egy részére esett. (Az átlagos állományi létszámnak a napi létszámnyilvántartáson alapuló számítása helyett a KSH a 20-nál kevesebb főt foglalkoztató ún. kisszervezetek esetében ettől eltérő módszer alkalmazását is engedélyezheti, pl. az átlagszámítás a havi nyitó és záró létszámból is történhet.) Az átlagos állományi létszám számításánál, mely a kérdőívek tagolásának megfelelően a részletezett csoportok szerint történik, valamennyi munkavállalót, a munkaidő hosszától függetlenül, egy főnek kell tekinteni. (1997.12.31-ig a foglalkoztatott nyugdíjasok létszámának meghatározása a tényleges létszámnak a teljesített munkaórák figyelembevételével, teljes munkaidősre való átszámítással történt.)